[vc_row content_placement=”middle”][vc_column width=”1/2″][vc_single_image image=”2559″ img_size=”400×350″ alignment=”center”][/vc_column][vc_column width=”1/2″][vc_custom_heading text=”9/11″ font_container=”tag:h2|font_size:24|text_align:left” google_fonts=”font_family:Open%20Sans%3A300%2C300italic%2Cregular%2Citalic%2C600%2C600italic%2C700%2C700italic%2C800%2C800italic|font_style:600%20bold%20regular%3A600%3Anormal”][vc_separator color=”custom” align=”align_left” border_width=”2″ el_width=”40″ accent_color=”#e0ca3c”][vc_column_text]
15 éve ezen a napon egy kollégám feldúltan kopogtatott az irodámban és arról beszélt, hogy “terroristák megtámadták New Yorkot”… Nem akartam elhinni, de az előtérben lévő Tv-ben láthattam az ikertornyok ledőlését… Elcsépelt frázis, hogy “földbe gyökerezett a lábam”, meg hogy “hidegség kúszott a tagjaimba”, de mindez ott, abban a pillanatban megtörtént velem. Tudtam – ez is unalomig ismert – hogy minden megváltozott akkor… És változik ma is. A világ nem lett biztonságosabb. Sőt! Az idősebbek megmosolyognak tudom, de így visszaemlékezve a 2001. szeptember 11.-e előtti évek ártatlanabbnak vagy inkább nyerhetőbbnek tűntek a maiaknál. Akkor is voltak borzalmak, azonban hihetőbbnek tűnt, hogy a válságok legyőzhetők…Legalábbis nekem. Láttam ledőlni a “vasfüggönyt”, fellépni a közösségeket ostoba diktátorok, Milosevicek, Ceauseskuk ellen és bíztam, hogy tudunk tanulni a hibáinkból… Nos ez a hitem, továbbra sem múlt el, de viharvertebb lett mostanra… 🙂 A negatív dolgok ellenére bízom, hogy rendeződnek a viszonyok és nyugodtabb kor jön valamikor / ismét lehet vigyorogni/… 🙂 Hiába lettem 47 éves a világlátásom és ez a “mindig bízó” hozzáállásom semmit nem változott…
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]